Írnom kellene a motorról. Nálam volt egy hétvégét, mentünk vele 550 km-ert két nap alatt. Írni kellene, mert mindenki kíváncsi a gépre.
De mit írjak? Nem vagyok újságíró, egyszerű kismotoros vagyok. Nem ültem még "nagy" motorokon, nem tudom milyenek. Ezt a gépet egy Honda CG125-höz tudom mérni. Előtte két ötvenes robogóm volt.
Azokhoz képest ez motor. Nagymotor.
Térhálós, naked bike. Mi is jut erről eszébe az embernek? Ducati Monster. Hát persze! Külsőre nagyon is hasonlít a két gép egymáshoz, belsőre meg… Fogalmam sincs, nem ültem még Monsteren.. Szép a gép, asszonynak is tetszik, pedig ő a burkolt gépeket szereti. Sőt, rá is akar ülni.Leér a lába, elbírja a motort.
Szerintem is jól néz ki a gép, bár szemből egy kicsit soványka, bicikli jellegű.
Tetszik a térhálós váz, szép a műszerfal (imádom a fehér hátlapos, analóg órákat). Krómozott tükrök, nagy kerek lámpa. Tipikus naked bike, imádom a meztelen motorokat. Takarítani borzalom, de szememnek tetszik.
Milyenek voltak az első élmények? Megláttam és megszerettem. Csodaszép fehérben, feketében és pirosban nem az igazi. Az ízlés az mindig szubjektív marad, vitázni nem lehet vele. Ráültem, ráadtam a gyújtást. Lefutott egy kis ellenőrzés, indítottam a gépet. Szinte hozzá sem értem az indítógombhoz, azonnal beröffent a gép. Az új VTR250-en nincsen szivató, a befecskendező rendszer kétezres fordulaton melegíti a motort.
Egy picit rángat a motor, vagy én vagyok béna? Hidegen érzéssel kell kezelni a gáz-kuplung kombót. Mindenesetre megy, nem fullad le. Kezelőszervek a helyén vannak, bár elsőre furcsa az ülés. A nagypapás CG után kicsit fiatalosabb üléspozíciót kell megszoknom, ehhez sem kellett több mint fél óra. Négy nap után, mikor visszaültem a CG-re, a lábtartón akartam váltani.. háát igen, sikerült megszoknom a jót. Jó például a váltó. Pontos, érezhető, könnyen kapcsolható. Négy nap alatt nem sikerült mellé váltanom.
Elindulok, ötven méter után macisajt. Megállok és várok a kedvező lehetőségre, új motorral ugye nem ugrál az ember.
Megyünk haza, oldalról és szemből fúj a viharos szél. Lélekben már felkészültem az ellenkormányzásra/dőlésre, a teljesítmény csökkenésre. Felesleges volt, mert a motor stabilan megy, se az emelkedő, se a szembeszél nem zökkenti ki sztoikus nyugalmából.
Kíváncsi lettem, meghúzom a gázt egy emelkedőn. Nem történik semmi érdekes, a motor gyorsulni kezd.
Elsőre jó ötletnek tűnt a teszt, de pont előttem vált pirosra a lámpa, meghúzom a féket. A CG-hez szokott kezem hiába próbál finom lenni, kidobtam a horgot. Motor lassulni kezd, én gyorsulni előre. Tökkel ráesem a tankra, ehh. Tanulság levonva, gyorsan tanul az ember, ha van motiváció.
Elindulok, kapcsolgatok felfelé. Kapcsolgatok, de csak megszokásból teszem. Az egyest érdemes hamar elváltani, talán a kettest is. Kettest csak azért, mert felesleges terhelni a gépet, hármasban nagyon jól érzi magát. Elindulás után igazából bárhová fel lehet kapcsolni még városban is, ötösben sem rángat kis fordulaton. A motor hangja tetszik, bár kicsit furcsa hangot hallok a lánc felöl. Otthon megvizsgálom, feszesség rendben, de egy picit száraz. Megfújom rendesen, megszűnik a hang. Elteszem aludni a gépet és elkezdem tervezni a holnapi útvonalat.
Felkelés után már a gépen jár az eszem, menni kéne minél előbb, minnél messzebbre. Útvonalnak a Nagytarcsa-M0-Szentendrei-Óbuda kört néztem ki elsőre, ismerkedjünk a géppel.
Új nullást nem szereti a VTR250, idegesen remeg a kormány, bár megy és kormányozható is. Lehet, hogy a gumi nyomása vagy a profilja nem jó? Megállás után kérdezem az utast, ő nem érzett semmit az egészből. Kék az ég, süt a nap, menjünk vízhez. Óbuda-7-es út-Agárd. Hamar lent vagyunk, pedig óvatosan, nagy ráhagyással megyünk. Picit fájni kezd a fenekünk, az ülés nem sikerült a legjobbra. Nem tudom, hogy a mérettel vagy a keménységgel van a baj, mindenesetre úgy 150 km után szívesen megáll az ember húsz perce pihenni. 200 km után meg szinte kötelező.
Agárdon kigyullad a benzin fogyását jelző lámpa, első kútnál tankolok. Felesleges dolog volt sietni oly nagyon, a tankban még három liter benzin vagyon (bocsánat).
Lerakom a gépet árnyékban, az egyik bukósisakot felrakjuk a tartóra. Nagyon kulturált megoldással lehet rögzíteni kobakvédőt, beírhatnak egy piros pontot a tervezők. Rárakom a kormányzárat, itt sem kell bűvészkedni. Benyomom a kulcsot és elforgatom.
A motor made in Japan, látszik is rajta. Minden pontosan illeszkedik, tökéletesen össze van rakva ez a gép.
Strandolunk, napozunk, lazulunk. Gyakran ránézek a gépre, mégsem az enyém. Nézegetik az emberek, szépnek találják. Egy hatéves forma kisgyerek megáll és hatalmasra nyitott szemmel nézi a motort. Neki is annyi, motoros lesz, én már látom :)
Van a motor mellett egy Harley, senkit nem érdekel.
Pont egyszerre indulunk haza a Harley tulajdonossal. Szivatózik, pörgeti a gázkart, melegít. Kicsit szenvedős a művelet amit végez, kétszer le is áll a gépe. Én berakom a kulcsot, megpöckölöm az indítót és dolgozik az injektor. Ez kell nekem.
Asszony fel mögém, indulás Nagytarcsára. Agárd-7-es út-Érd-6-os út-Budapest-Nagytarcsa.
Érdi emelkedőn keménykedik egy BMW-s kismajom. Emelkedőn felfelé legyorsulom kilencvenről indulva, de nem kekeckedem vele. Minek?
Körforgalmak egymás után, óvatosan veszem, mert asszony nem szereti, fél. Fél, legalább is a CG-n. Negyvenes sebességnél már püföli a lábam, itt hatvannál sem idegeskedik. Stabil a gép, na.
Otthon átbeszéljük a túrát, elemezve a gépet. Az ülés kicsit kényelmetlen, ezt valamennyire lehet kompenzálni azzal, hogy érzéssel vezetünk. Ha nem rángatjuk a gázt és a féket, finoman váltunk, akkor sokkal nagyobb utat meg tudunk tenni egyhuzamban. Ez érdemes eszébe vésnie azoknak, akik nem egyedül szeretnék használni a gépet. Sajnos gyárilag nincsen utas kapaszkodó, ennek hiánya teljesen érthetetlen számomra. Talán egy doboztartó konzol segíthetne ezen. Asszony jól viselte a kapaszkodó nélküli világot, pedig kezdő benzintyúk.
Utasnak 80-110 közötti sebesség a legkényelmesebb, vezetőnek is. (mások utaznak 130-at és többet, én nem sietek sehová) Nem szeretem, amikor a szél rángatja a fejemet, ezért 110-el utaztunk, csak előzésnél mentem gyorsabban. A gép végsebessége 160, ez utóbbit nem próbáltam ki. Nulláról százra kb. 9 másodperc alatt gyorsul fel, bár youtube-on 11 másodperces videót láttam.
Eljön a vasárnap és megint nagyon mehetnékem van. Asszony is csatlakozik, annyira mégsem kényelmetlen az ülés… :))
Útvonal Nagytarcsa-3-as út-Hatvan-Salgótarján. Simán haladunk, Salgótarján környékén úthibák ébresztenek. Kisebb lánchegységek futnak keresztbe az úton, százas tempót nem tolerálja a futómű. Minden ilyen úthiba után egy kis hullám indul el az első villától a hátsó kerékig. Nem tetszik, ezért lassítok. Elvileg állítható a hátsó, gázzal töltött rugóstag, de nem jövök rá, hogyan. 70-80-as tempóval haladunk, nem akarom szétverni a motort.
Megérkezünk a nagyszülőkhöz, pihenünk egy órát. Hazamenjünk vagy fel a Mátrába? Asszony a Mátrára szavaz, tehát elindulunk felfelé. Simán felmegyünk, nem rángat a gép, váltogatni sem kell nagyon. Annyira szokatlan ez a teljesítmény. Egy kis tisztáson megállunk nézelődni, egy motoros egyből érdeklődik a gépről. Tetszik neki nagyon.
Kinézelődtük magunkat, indulunk haza. Mátraháza-Gyöngyös-3-as út-Gödöllő. Lefelé izgalmas, mert száguldoznak az idióták, nem zavarja őket, hogy tegnap halt meg egy rendőr a 24-es úton… Lefelé vontatnak egy buszt, torlódnak mögötte a kocsik. Előzöm a sort, beállok a vontató mögé. Rövid távon kell előznöm, kettesben hagyom a gépet. Kis lehetőség adódik az előzésre, meghúzom a gázt. Motor pillanatok alatt 20-ról 70-re gyorsul és már haladunk is lefelé. Elváltom, nem akarom szétpörgetni, bár nem ért a pirosba még a mutató. 100-al jövünk haza, unalmas a táj. Gödöllőn megállunk tankolni és enni. Három liter körül fogyaszt a motor, pontosan nem mértem ki. Minek?
Kicsit fáj a popsi, de gyorsan enyhül az erzés.
Hétfőn reggel vissza kell vinnem a gépet Budaörsre. Átmegyek vele a városon, nem szeretem a régi nullást. 40 perc alatt átérek Nagytarcsáról Budaörsre, pedig nagyon óvatosan gurulok. Hmm, picit gyorsabb a 250-es géppel, mint a 125-el. Mi lenne, ha merném húzni is?
Leadom a gépet, fáj a szívem. Visszaülök a CG-re és nem találom a helyem. Benzincsap, szívató. Lábtartón akarok váltani, húzom a gázt és nem történik semmi. Na jó történik, csak nem az, amihez hozzászoktam négy nap alatt. Fúj a szél, rángatózik a motor, jön az emelkedő elmegy az ereje, nem fog a fék….
Felhívom asszonyt, vehetek-e egy VTR250-et. Megadja az engedélyt, juhéé. Már csak pénzt kell rá szerezni.
